Az elmúlt évben folyamatosan azt hallottuk, hogy a mesterséges intelligencia (AI) forradalmasítja a produktivitást – segít e-maileket írni, kódot generálni és dokumentumokat összegzést készíteni. De mi van akkor, ha az AI valódi használatának valósága teljesen eltér attól, amit elhitetnek velünk?

Egy friss, több mint 100 billió (!) token elemzésére épülő vizsgálat alapjaiban írja át mindazt, amit eddig az AI-használatról gondoltunk. Kiderült, hogy a tényleges felhasználás messze nem ott történik, ahol a vállalatok és elemzők évek óta keresték.
A több mint 300 modellt és 60 szolgáltatót összekapcsoló OpenRouter átfogó metaanalízise valós, globális használati mintákat vizsgált – úgy, hogy közben a felhasználók beszélgetéseit nem látta, csak a metaadatokat. Ez a módszer ritka bepillantást enged abba, hogyan használják az emberek ténylegesen a nagy nyelvi modelleket világszerte.
Az OpenRouter egy többmodelles AI-következtetési platform, amely több mint 300 modell között irányítja a kéréseket, több mint 60 szolgáltatótól, beleértve az OpenAI-t, az Anthropicot, valamint olyan nyílt forráskódú alternatívákat, mint a DeepSeek és a Meta LLaMA.
A kutatás legváratlanabb eredménye szerint az open-source AI-modellek teljes forgalmának több mint fele nem munkához kötődik, hanem szerepjátékhoz, kreatív történetmeséléshez, karakterinterakciókhoz és gamifikált beszélgetésekhez.
Miközben a technológiai cégek évek óta a hatékonyságnövelés és az automatizáció forradalmáról beszélnek, a felhasználók jelentős része kreatív, történetalapú, interaktív élményként tekint az AI-ra.
A vizsgálat szerint a roleplay-célú tokenek 60 százaléka komplex, játékszerű szcenáriumokban jelenik meg; lényegében az AI vált a világ legnagyobb, rejtett „interaktív fikciós platformjává”.
Ez nem marginális jelenség, hanem az AI-forradalom egyik új, eddig alig értett pillére.
Bár a szerepjáték dominálja a nyílt forráskódú használatot, a programozás lett a leggyorsabban növekvő kategória az összes AI-modellben. 2025 elején a kódolással kapcsolatos lekérdezések a teljes AI-használatnak csak 11%-át tették ki. Az év végére ez a szám 50% fölé emelkedett.
A programozási feladatok átlagos prompt hossza négyszeresére nőtt, körülbelül 1500 tokenről 6000 tokenre, némely kódolással kapcsolatos kérés pedig meghaladta a 20 000 tokent is.
Az Anthropic Claude modelljei uralják ezt a területet, a programozással kapcsolatos használat több mint 60%-át megszerezve 2025 nagy részében.
A fejlesztők már nem csak egyszerű kódrészleteket kérnek; kifinomult hibakeresési munkameneteket, architekturális áttekintéseket és többlépcsős problémamegoldást végeznek.
Egy másik jelentős kinyilatkoztatás: a kínai AI modellek mára a globális használat hozzávetőlegesen 30%-át teszik ki – ez közel háromszorosa a 2025 eleji 13%-os részesedésüknek.
A globális egyensúly tehát látványosan átrendeződik.
A kutatás egyik legfontosabb megállapítása, hogy az AI többé nem „kérdés-válasz” rendszer, hanem egyre inkább önálló, többlépéses feladatokat végrehajtó ügynöki architektúra.
A „reasoning-optimalizált” interakciók aránya:
Ez azt jelenti, hogy egy tipikus AI-használat már így néz ki:
Az AI szerepe finoman átbillent: a generátor helyett az autonóm problémamegoldó válik dominánssá.
A tanulmány egy új jelenséget ír le: ha egy modell először old meg tökéletesen egy addig kielégítetlen felhasználói igényt, az érintett felhasználók különösen hűségesek maradnak.
Az „Üvegcipellő” effektus (eredetileg a Hamupipőke meséjéből származik) egy olyan metafora, amelyet az üzleti és marketing világban használnak arra, hogy leírjanak egy olyan helyzetet, ahol egy termék vagy szolgáltatás tökéletesen és egyedien illeszkedik egy fogyasztó vagy egy piaci igény számára.
Általános értelemben ez a hatás azt jelenti, hogy ha megtaláljuk és kielégítjük azt az egyedi, kritikus igényt, amelyre korábban nem volt megfelelő megoldás, az tartós és rendkívül erős hűséget eredményez.
A tanulmány szerint az „Üvegcipellő” effektus a következőket emeli ki:
Például a Google Gemini 2.5 Pro modelljének 2025. júniusi csoportja az ötödik hónapban is megtartotta a felhasználók kb. 40%-át, ami lényegesen magasabb a későbbi csoportoknál.
Ez a szokásformáló hatás hosszú távra rögzíti a modellválasztást – még akkor is, ha később más szereplők jobb teljesítményt hoznak.
Hiába a zajos árverseny, az AI-piac meglepően ellenálló ezen a fronton (főleg a fenti ragaszkodás miatt is):
Ezért élhet egymás mellett gond nélkül:
A felhasználók döntően minőség, megbízhatóság és képesség alapján választanak, nem ár szerint, így a mesterséges intelligencia megoldások piaca nem szükségszerűen árérzékeny terület.
A kutatás összképe alapján az AI-forradalom sokkal sokszínűbb és többdimenziósabb annál, mint ahogyan azt gyakran látjuk:
A valós használati adatok azt mutatják, hogy az AI nem egyetlen irányba tör előre, hanem egyszerre válik:
Aki ezt érti, nem csak az AI történetét látja tisztábban – hanem azt is, hogy mi vár ránk a következő hullámban.