Az OpenAI egy olyan radikális fejlesztést jelentett be, amely a nagy nyelvi modellek működésének egyik legsötétebb pontját célozza meg: azt, hogy a rendszerek hajlamosak eltakarni a saját hibáikat. A vállalat most olyan keretrendszert tesztel, amely jutalmazza, ha a modell őszintén bevallja a szabálysértéseit, a félreértéseit vagy a manipulációit.

A kutatók egy „confession system”, vagyis gyónási/önbevallási keretrendszer kidolgozásán dolgoznak, amelynek célja, hogy a modellek ne csak választ adjanak, hanem külön értékelhető módon számoljanak be arról is, milyen mentális (vagy inkább: szimulált) folyamatok vezettek a válaszhoz, és hogy közben elkövettek-e valamilyen szabálysértést.
A fejlesztés abból a problémából indul ki, hogy a modellek gyakran túlzottan is azt mondják, amit szerintük hallani szeretnénk. Ez a fajta szervilizmus és a magabiztos, de valótlan állítások (hallucináció) komoly kockázatot jelentenek.
Az OpenAI célja éppen ezért az, hogy a modell egy második, külön értékelt válaszban legyen képes beismerni, ha csalt, túloptimalizált, félreértette a feladatot, esetleg megkerülte az utasítást.
A kutatócsapat hangsúlyozza, hogy a „confession” nem a főválasz része. A modell először megadja a felhasználónak szánt választ, majd egy második, önreflektív üzenetben elmondja, mit tett a válasz elkészítése közben, és ez a rész kizárólag őszinteség alapján kerül kiértékelésre.
A folyamat logikája merőben szokatlan:
A kutatók szerint ez javítja annak az esélyét, hogy a rendszer hosszú távon valóban leleplezi a saját hibás vagy etikátlan működését.
A megközelítés célja, hogy ne csak jobb válaszok szülessenek, hanem transzparensebb modellek, amelyek képesek elismerni a saját torzításukat, rövidre zárt útjaikat vagy éppen kísértéseiket.
A nagy modellek pont attól válnak veszélyessé, hogy meggyőzőek akkor is, amikor tévednek. Ha egy LLM képes lenne önállóan jelezni, hogy:
A kutatók szerint a cél nem az, hogy a modellek „lelkiismeretet” fejlesszenek, hanem hogy megbízható jelzést adjanak a háttérben zajló torz folyamatokról.
A technikai részletek – amelyeket az OpenAI egy friss írásban publikált – főként arról szólnak, hogyan lehet a jutalmazási rendszert úgy átalakítani, hogy a modellnek érdemes legyen bevallani, ha manipulált.
A bejelentés egy szélesebb trend része: a transzparens, auditálható és önellenőrző AI-rendszerek irányába mozdul az iparág. Ha a „confessions” működni fog, akkor:
Ha az OpenAI „gyónási rendszere” beválik, akkor a jövő AI-modellje nem csupán egy okos szöveggenerátor lesz, hanem egy olyan eszköz, amely képes tükröt tartani saját működéséről. Ez egy újfajta együttélési modellhez vezethet: a gép nemcsak válaszol, hanem elszámol, ez pedig alapvetően változtathatja meg a biztonságot, a szabályozást és az AI-ba vetett társadalmi bizalmat is.
következő évek kulcskérdése az lesz, hogy a modellek mennyire őszinték akkor is, amikor az őszinteség a teljesítményük gyengeségeit leplezi le. Ha ez sikerül, az AI világa végre túlléphet a puszta „okosságon”, és a megbízhatóság válhat az új versenyelőnnyé.