A mesterséges intelligencia keresztapja ma már a veszélyekről beszél inkább

Geoffrey Hinton neve szinte egybeforrt a mesterséges intelligencia fogalmával. A brit származású kutató a neurális hálózatok korai úttörője, az AlexNet megalkotóinak egyike, és 2024-ben fizikai Nobel-díjjal ismerték el alapvető felfedezéseit. Munkássága tette lehetővé, hogy ma bárki a zsebében hordjon olyan AI-rendszert, amely néhány másodperc alatt képes fordítani, elemezni vagy épp képet generálni. Hinton azonban mára egyre gyakrabban nem tudósként, hanem vészharangot kongató bölcsként szólal meg a mesterséges intelligencia kapcsán.

Ebéd közben a világvégéről

A Financial Times újságírója a torontói Richmond Station gasztropubban találkozott vele. A 77 éves kutató nem titkolja, hogy egészsége és ereje hanyatlik, de szelleme még mindig éles. Zöld, kopott Google-hátizsákja, amelyet ma párnaként használ, egyszerre jelképe múltjának és iróniájának: a cég, amelynek egy évtizedig dolgozott, ma is az AI-verseny egyik legnagyobb szereplője.

A leves fölött arról beszél, hogy az AI fogalmát helyénvalónak tartja: „Bármilyen definíció szerint nézzük, az AI intelligens. Ha beszélsz vele, és kérdezel, megért.” A szavai egyszerre tudósiak és tanáriak: hosszú hasonlatokkal, türelmesen próbálja elmagyarázni, miért hiszi, hogy a jelenlegi rendszerek is már többek, mint eszközök.

A tudós, aki most pesszimista

Hinton Nobel-díját az 1980-as évek közepén kapott felfedezéseiért nyerte: ő bizonyította be, hogy a mesterséges neurális hálózatok képesek tanulni. Évtizedekig marginálisnak számított a kutatása, a 2010-es években azonban a Szilícium-völgy rájött, mekkora aranybánya rejlik a módszerben. A Google 2013-ban felvásárolta a cégét, amely emberi szinten is képes volt képfelismerésre. 

Most viszont egyre inkább sötéten látja a jövőt. Úgy véli, az AI fejlődése túl gyors ahhoz, hogy a társadalom kontrollálni tudja. „Egy átlagember hamarosan képes lesz mesterséges intelligencia segítségével biológiai fegyvert készíteni. Képzeljük el, ha bárki az utcán atombombát építhetne” – figyelmeztet.

A veszély szerinte kézzelfogható: a szuperintelligencia öt–húsz éven belül elérkezhet, és akár 20 százalék esélyt lát arra, hogy az AI végül átveszi az irányítást az emberiség felett.

A „Mother AI” vízió

Miközben sok fejlesztő az AI-t személyes asszisztensként képzeli el, Hinton egészen másképp látja a biztonság kulcsát. „Amikor az asszisztens okosabb lesz nálad, hogyan tarthatod meg a hatalmat? Egyetlen példát ismerünk: anya és csecsemő. Ha a csecsemők nem tudnák irányítani az anyjukat, meghalnának.”

Innen született meg a „Mother AI” gondolata: az AI-t úgy kell tervezni, hogy gondoskodó legyen, mint egy anya. „Az anya a gyermek életét védi, a fejlődését segíti. Ez az a viszony, amit meg kellene céloznunk.”

A hasonlat sokakban keltett visszhangot. Egykori tanítványa, Ilya Sutskever – aki az OpenAI társalapítója volt, majd ma már saját startupját, a Safe Superintelligence-t vezeti – szintén támogatja az elképzelést.

Politikai tét és szabályozási vákuum

Az AI verseny nem csak tudományos, hanem geopolitikai kérdés is. Az Egyesült Államokban a Fehér Ház gyors fejlesztést sürget, hogy megelőzzék Kínát. Hinton ezzel szemben éppen Kínát tartja előrébb: „Sok kínai politikus mérnök. Ők értik ezt, ahogy jogászok vagy üzletemberek nem.”

Hangsúlyozza: az emberiség túléléséhez elég, ha egyetlen ország megtalálja a megoldást a biztonságra, majd rá tudja kényszeríteni a többieket. A kérdés azonban az, bízhatunk-e abban, hogy bárki, legyen az Kína, Amerika vagy épp Mark Zuckerberg, valóban az emberiség egészének érdekében jár el.

Az AI és a kapitalizmus találkozása

Hinton nem csak az egzisztenciális veszélyek miatt pesszimista. A társadalmi következményekben is látja a válságot. Szerinte az AI nem egyenlőtlenséget old meg, hanem fokozza azt. „A gazdagok az AI segítségével lecserélik a dolgozókat. Óriási munkanélküliség jön, a profit pedig néhány embernél összpontosul. Ez nem a mesterséges intelligencia hibája, hanem a kapitalizmusé.”

Az univerzális alapjövedelem ötletét sem tartja megoldásnak: az emberek nem pusztán pénzből élnek, hanem a munkából fakadó méltóságból is.

Egy tudós személyes története

Az interjú nem csak világpolitikai távlatokról szól. Hinton szinte szórakozottan meséli, hogyan használja a ChatGPT-t kutatáshoz vagy épp háztartási tippekhez. Majd elmosolyodik: „A párom egyszer a ChatGPT-vel íratta meg, hogy milyen patkány vagyok.” Humorral kezeli, de közben elismeri: a technológia már a legszemélyesebb kapcsolatainkba is beszivárgott.

Hinton két feleségét vesztette el rákban, ezért hisz abban, hogy az AI az egészségügyben valóban áttörést hozhat. Más területeken azonban óvatosabb: a munkaerőpiac, a politika, a társadalmi egyenlőtlenség terén inkább veszélyeket lát.

Az interjú végén így foglalja össze gondolatait: „Nem tudjuk, mi fog történni. Valami rendkívüli van készülőben. Lehet csodálatos, lehet borzalmas. De semmiképp sem marad minden úgy, mint most.”

Ez a mondat egyszerre remény és figyelmeztetés. Geoffrey Hinton az, aki egykor lehetővé tette a gépi tanulás forradalmát. Most pedig ő az, aki azt mondja: ne higgyünk vakon a technológiában. Mert amit alkottunk, az lehet életmentő eszköz – de lehet fegyver is.