Az új energiaháború már nem az olajról szól, az AI korának áraméhsége lett a világ mozgatórugója

2025.11.29. 09:49 Horváth Péter

A 21. század stratégiai erőforrása már nem a kőolaj, hanem az elektromosság, és ennek a fordulatnak a motorja nem más, mint a rohamosan növekvő AI-gazdaság.

Az új energiaháború már nem az olajról szól, az AI korának áraméhsége lett a világ mozgatórugója

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) World Energy Outlook 2025 című novemberi jelentése szerint a világ 2025-ben 580 milliárd dollárt költ adatközpontokra, vagyis 40 milliárddal többet, mint az új olajkészletek kiépítésére fordított globális összeg.

Az AI-modellképzés, a folyamatos inferencia és a gigantikus adattárolás olyan ütemben növeli a villamosenergia-igényt, amellyel a hálózatok már nem tudnak lépést tartani. Az IEA szerint 2030-ra ötszörösére nő csak az AI-szerverek áramfogyasztása, az adatközpontok pedig globálisan megduplázzák villamosenergia-igényüket.

Az IEA jelentése tömören megjegyzi: „Ez az összehasonlítás jól jelzi a modern, erősen digitalizált gazdaságok természetének változását.” Egyetlen mondat, amely megragadja a globális fordulat lényegét: az új energiaválság már nem a fosszilis tüzelőanyagokról szól, hanem a számítási kapacitásról.

A világ néhány gócpontban feszül szét

Miközben a globális számok kezelhetőnek tűnnek, a valóság az, hogy az AI-robbanás a fogyasztást néhány országban, néhány régióba koncentrálja. Az USA, Kína és Európa már most is az adatközpont-kapacitás 82 százalékát birtokolja, és ez az arány tovább nő.

Az Egyesült Államok esete a legdrámaibb:

  • az adatközpontok adják a teljes országos áramigény-növekedés majdnem felét 2030-ig,
  • egyes régiókban az új hálózati csatlakozásra 7 éves várólista alakult ki,
  • Észak-Virginia, a világ legnagyobb adatközpont-övezete már gyakorlatilag telített.

Európában sem jobb a helyzet: több brit és uniós régióban 7–10 éves a csatlakozási késlekedés, Dublin pedig 2028-ig egyszerűen nem engedélyez új adatközpontot.

Alig néhány héttel az IEA figyelmeztetése után a techipar lényegében berúgta az ajtót.

  • Az OpenAI és a Foxconn bejelentette, hogy közösen épít nagyipari AI-szervergyártást.
  • A SoftBank és Szaúd-Arábia gigantikus, részben napenergiáról működő AI-szuperszámítóparkot tervez.

A szűk keresztmetszet nem a chip, hanem a vezeték

A jelentés egyik legfontosabb figyelmeztetése az energiahálózatokra vonatkozik. Bár az elmúlt években a világ jelentős összegeket fordított új energiatermelő kapacitásokra – különösen a megújulókra –, a hálózatfejlesztés üteme messze elmaradt ettől. Az IEA rámutat: míg 2015 óta az energiatermelési beruházások 70 százalékkal nőttek, addig a hálózati beruházások csak a felével.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon!

Ez több okból áll össze:

  • A hálózatfejlesztés tempója jóval elmarad a megújulók bővülésétől.
  • A trafók és rézkábelek legyártása is lassú, és a beszállítói láncok akadoznak.
  • A kapacitások nem ott nőnek, ahol az adatközpontok épülnek.

A világ nem a chipeknél futott falnak először, hanem a fizikai áramvezetésnél.

A gáz tartja életben az amerikai AI-boomot

Az Egyesült Államokban a helyzet különösen éles. 2024-ben az adatközpontok áramellátásának:

  • 40 százalékát a földgáz,
  • 25 százalékát a megújulók,
  • 20 százalékát az atomerőművek,
  • 15 százalékát pedig a szén adta.

A modellképzés robbanása miatt 2035-re megháromszorozódik az adatközpontok áramfogyasztása, és a jelenlegi trendek alapján ennek több mint fele továbbra is gázerőművekből érkezik majd.

A nukleáris reneszánsz az AI miatt gyorsul

A technológiai óriások egyre gyakrabban kötnek hosszú távú megállapodásokat atomerőművekkel. Több PPA-szerződés már előre számol a jövőbeli kisebb moduláris reaktorokkal (SMR), amelyeket kifejezetten adatközponti kiszolgálásra terveznek. A nukleáris energia csendben, de biztosan visszatér a techipar nagyágyúi mögé.

A kritikus ásványok miatt mindenki sebezhető

Hiába osztja meg a világ az AI-infrastruktúra terheit, az ellátási lánc továbbra is rendkívül egyoldalú:

  • Kína: 95% nagy tisztaságú szilícium, 99% gallium, 44% finomított réz
  • Tajvan: gyakorlatilag a teljes élvonalbeli chipgyártás
  • Európa: EUV-litográfia
  • USA: a dizájn és a hiperskálázott infrastruktúra

Egyetlen ország sem áll önellátó módon a rendszer fölött. Ez a sebezhetőség az AI-korszak egyik legnagyobb geopolitikai kockázata.

A térkép ijesztően ismerős

A 20. század geopolitikáját a tankerek, olajmezők, szállítási útvonalak és csővezetékek szabták meg. A 21. századét a szuperszámítók, nagyfeszültségű vezetékek, ásványkincsek és adatközpontok fogják. Szaúd-Arábia AI-campusokra épít jövőt. Az USA a világ legnagyobb AI-áramfogyasztója lesz. Kína az ásványok és a gyártás kapuőre. Európa pedig egyszerre próbál klímacélokat és digitális növekedést összehangolni.

És ahogyan régen az olajipar átformálta a városokat és a lakóövezeteket, ma ugyanígy rajzolja át a térképet az, hogy hol fér el az a rengeteg áram, amelyre az AI-gazdaságnak szüksége van.

Az AI-gazdaság gyorsabban épül, mint ahogy értjük. Bár a teljes globális villamosenergia-igény növekedéséhez képest az adatközpontok terhelése nem tűnik kezelhetetlennek, a valóság az, hogy néhány szűk régióra koncentrálódik, és ott már most kritikus.

A rézhiány, a transzformátor-gyártás lassúsága, a hálózati várólisták és a miniszkulárisan elhelyezkedő adatközpont-klaszterek mind arra mutatnak, hogy a 21. század energiaháborúja már nem az olajról, hanem az elektromosságról szól.

A 20. századot az olajjal működő gépek formálták. A 21. századot az elektromossággal működő intelligencia fogja.