Sam Altman és Jony Ive hónapok óta titkolják, milyen formát ölt az OpenAI első, kifejezetten fogyasztóknak szánt AI-eszköze.

A kettős most néhány apró, de annál beszédesebb részletet árult el arról, hogyan próbálják megalkotni azt a tárgyat, amely szerintük alapjaiban alakítja át a technológiával való kapcsolatunkat. A céljuk nem kevesebb, mint olyan eszközt tervezni, amelyet az ember ösztönösen meg akar fogni, használni, sőt – ahogy ők fogalmaznak – szinte „meg akar kóstolni”.
Ez a gondolat elsőre provokatívnak hangzik, ám a két alkotó szerint pontosan ez jelzi, ha a dizájn a lehető legtisztább formájában működik.
Altman egy friss, Laurene Powell Jobs által moderált beszélgetésen idézte fel, hogyan bukott meg egy korai prototípus a Jony Ive-féle próbán:
„Volt egy korai prototípus, ami miatt kezdetben nagyon izgatottak voltunk, de egyáltalán nem éreztem azt, hogy ‘fel akarom kapni és beleharapni’.” – mesélte Altman. „Aztán egyszer csak eljutottunk oda, hogy végre megvolt ez az érzés.”
A különös teszt ötlete Ive-től származik. Altman szerint egyszer így fogalmazott:
„Emlékszem, egyszer azt mondta, akkor tudjuk, hogy jó a dizájn, ha azt érzed, meg akarod nyalni vagy bele szeretnél harapni.”
A kettőjük által jóváhagyott újabb prototípus már átment ezen a próbán.
A beszélgetés egy másik fontos elemre is rávilágított: Ive először mondta ki nyilvánosan, hogy az eszköz „kevesebb mint két év múlva” érkezik. Ez az első konkrét – bár óvatos – időkeret a projekt körül.
Az OpenAI májusban vette meg Ive AI-hardvercégét, az IO-t mintegy 6,5 milliárd dollárért, és ezzel együtt jelentették be, hogy „AI-termékek családján” dolgoznak együtt. A készülék tehát nem egyszeri ötlet, hanem egy szélesebb iparági stratégia része.
Altman szerint a készüléknek olyan természetesnek kell hatnia, hogy a felhasználó első reakciója a wow-élmény megélése legyen, mintha mindig is erre várt volna.
A minimális forma mögött éppen az a cél, hogy az AI „végtelen képességei” átvegyék a háttérmunkát, a fizikai eszköz pedig eltűnjön a használati élményben.
Altman arról is beszélt, mennyire fontosnak tartja, hogy a mai eszközök kaotikussága helyett az új készülék békét és csendet adjon:
„Most kicsit olyan az egész, mintha a Times Square-en sétálnál – mindenhol értesítések bombáznak. Értem, hogyan jutottunk idáig, de ez nem teszi nyugodttá az életünket.”
Jony Ive – aki az iPhone és az Apple ikonikus korszakának fő dizájnere volt – most is azt a filozófiát követi, amely a minimalizmus és a meleg, természetes esztétika keverékévé tette korábbi munkáit.
Szerinte a jó tárgyak „elkerülhetetlennek” tűnnek, vagyis annyira egyszerűek, hogy a felhasználó nem is érzi, mennyi mérnöki munka áll mögöttük.
„Ki nem állhatom azokat a termékeket, amelyek olyanok, mintha egy kutya csóválná a farkát az arcodba, vagy folyton azt akarják érzékeltetni, milyen bonyolult problémát oldottak meg. Imádom azokat a megoldásokat, amelyek egyszerűségükben szinte naivnak tűnnek.”
A kettejük közötti dinamika egyértelmű: Altman a jövőbeli AI-képességeket hozza, Ive pedig a formát és az emberi érintést. A céljuk egy olyan eszköz, amely egyszerű, barátságos és magától értetődő. Nem újabb kijelző, nem újabb értesítésgyár, hanem valami, ami visszaadja az emberek figyelmét és idejét.
Hogy ez a gyakorlatban milyen formát ölt, továbbra is rejtély. De ha hihetünk a két alkotónak, az új OpenAI-készülékek korát nem a technológia harsánysága, hanem a tárgyak nyugodt, ösztönös emberi használata nyitja meg.
Szép, nagy szavak. Meglátjuk.