Az OpenAI olyan eszközt tervez, ami szerintük radikális változást hoz az életünkbe, de mi lehet ez?

Sam Altman és Jony Ive hónapok óta titkolják, milyen formát ölt az OpenAI első, kifejezetten fogyasztóknak szánt AI-eszköze.

A kettős most néhány apró, de annál beszédesebb részletet árult el arról, hogyan próbálják megalkotni azt a tárgyat, amely szerintük alapjaiban alakítja át a technológiával való kapcsolatunkat. A céljuk nem kevesebb, mint olyan eszközt tervezni, amelyet az ember ösztönösen meg akar fogni, használni, sőt – ahogy ők fogalmaznak – szinte „meg akar kóstolni”.

Ha többet akarsz tudni, kövess minket Facebookon!

Ez a gondolat elsőre provokatívnak hangzik, ám a két alkotó szerint pontosan ez jelzi, ha a dizájn a lehető legtisztább formájában működik.

Altman egy friss, Laurene Powell Jobs által moderált beszélgetésen idézte fel, hogyan bukott meg egy korai prototípus a Jony Ive-féle próbán:

„Volt egy korai prototípus, ami miatt kezdetben nagyon izgatottak voltunk, de egyáltalán nem éreztem azt, hogy ‘fel akarom kapni és beleharapni’.” – mesélte Altman. „Aztán egyszer csak eljutottunk oda, hogy végre megvolt ez az érzés.”

A különös teszt ötlete Ive-től származik. Altman szerint egyszer így fogalmazott:

„Emlékszem, egyszer azt mondta, akkor tudjuk, hogy jó a dizájn, ha azt érzed, meg akarod nyalni vagy bele szeretnél harapni.”

A kettőjük által jóváhagyott újabb prototípus már átment ezen a próbán.

Két évnél is rövidebb idő a megjelenésig

A beszélgetés egy másik fontos elemre is rávilágított: Ive először mondta ki nyilvánosan, hogy az eszköz „kevesebb mint két év múlva” érkezik. Ez az első konkrét – bár óvatos – időkeret a projekt körül.

Az OpenAI májusban vette meg Ive AI-hardvercégét, az IO-t mintegy 6,5 milliárd dollárért, és ezzel együtt jelentették be, hogy „AI-termékek családján” dolgoznak együtt. A készülék tehát nem egyszeri ötlet, hanem egy szélesebb iparági stratégia része.

Altman szerint a készüléknek olyan természetesnek kell hatnia, hogy a felhasználó első reakciója a wow-élmény megélése legyen, mintha mindig is erre várt volna.

A minimális forma mögött éppen az a cél, hogy az AI „végtelen képességei” átvegyék a háttérmunkát, a fizikai eszköz pedig eltűnjön a használati élményben.

Altman arról is beszélt, mennyire fontosnak tartja, hogy a mai eszközök kaotikussága helyett az új készülék békét és csendet adjon:

„Most kicsit olyan az egész, mintha a Times Square-en sétálnál – mindenhol értesítések bombáznak. Értem, hogyan jutottunk idáig, de ez nem teszi nyugodttá az életünket.”

A jó dizájn látszólag magától értetődő

Jony Ive – aki az iPhone és az Apple ikonikus korszakának fő dizájnere volt – most is azt a filozófiát követi, amely a minimalizmus és a meleg, természetes esztétika keverékévé tette korábbi munkáit.

Szerinte a jó tárgyak „elkerülhetetlennek” tűnnek, vagyis annyira egyszerűek, hogy a felhasználó nem is érzi, mennyi mérnöki munka áll mögöttük.

„Ki nem állhatom azokat a termékeket, amelyek olyanok, mintha egy kutya csóválná a farkát az arcodba, vagy folyton azt akarják érzékeltetni, milyen bonyolult problémát oldottak meg. Imádom azokat a megoldásokat, amelyek egyszerűségükben szinte naivnak tűnnek.”

A kettejük közötti dinamika egyértelmű: Altman a jövőbeli AI-képességeket hozza, Ive pedig a formát és az emberi érintést. A céljuk egy olyan eszköz, amely egyszerű, barátságos és magától értetődő. Nem újabb kijelző, nem újabb értesítésgyár, hanem valami, ami visszaadja az emberek figyelmét és idejét.

Hogy ez a gyakorlatban milyen formát ölt, továbbra is rejtély. De ha hihetünk a két alkotónak, az új OpenAI-készülékek korát nem a technológia harsánysága, hanem a tárgyak nyugodt, ösztönös emberi használata nyitja meg.

Szép, nagy szavak. Meglátjuk.