A mesterséges intelligencia és a kreativitás jövője

Aggodalomra ad okot, hogy a mesterséges intelligencia közelmúltbeli fejleményei milyen hatással vannak a kreativitásra és a kreatív területek munkahelyeire.

A kreatív területeken jelenleg érthetően nagy az aggodalom a mesterséges intelligencia legújabb fejlődésének a munkahelyekre és általában a kreativitásra gyakorolt hatása miatt. Miután az AI generáló eszközökkel készített borítóképet a The Atlantic című lap Alex Jonesról szóló történetéhez, Charlie Warzel bocsánatot kért a művészeti közösségtől, és megfogadta, hogy soha többé nem használ mesterséges intelligenciát. Bocsánatkérésében Warzel azt mondta, hogy a kép elkészítése olyan egyszerű volt, az eredmény pedig olyan jó, hogy nem gondolta át megfelelően a következményeket.

Noha nemes, a bocsánatkérés érzelmei csak az aggodalmat bizonyítják. Az a fogadalom, hogy nem használjuk a hasznos és elérhető technológiát, nem tűnik fenntartható védekezésnek a változásokkal szemben, ahogyan nem volt az a korábbi technológiai vívmányokkal, például a nyomdával, a gépesített mezőgazdasági berendezésekkel vagy akár az eredeti "számítógéppel" szemben sem.

A mesterséges intelligencia fejlődésében egy kanyart élünk át és olyan dolgok, amelyeket sokáig szinte lehetetlennek tekintettek, látszólag hetente valósulnak meg. Van egy nagyszerű mondás a mesterséges intelligencia világában: Az emberek tévesen azt hiszik, hogy az AI el fogja lopni a munkájukat. Pedig nem fogja. De valaki, aki jobban használja, mint ők, igen.

Ez a reklámvilágban is igaznak fog bizonyulni. Az olyan nyílt forráskódú neurális hálók, mint az OpenAI Whisper, olyan szintre fejlesztették a beszédből szövegbe átíró modelleket, hogy azok még az erős akcentus, gyors beszéd és a zajos háttér közepette is szinte tökéletesek. A vizuális generatív mesterséges intelligencia területén a DALL-E 2 néhány hónap alatt olyan drámai mértékben fejlődött a DALL-E-hez képest, hogy ma már bárki képes lenyűgöző, eredeti képeket generálni valóban bármilyen szöveges kérésből.

Talán a leglenyűgözőbb, legalábbis technikai szempontból, hogy a Stable Diffusion kitalálta, hogyan lehet a mesterséges intelligencia generálását leválasztani a fent említett platformok nagy számítási teljesítményű, szerveroldali modelljeiről áthelyezni a munkát a helyi eszközre. Egyik sem tökéletes, de tévedés ne essék, továbbra is gyorsan fejlődnek és már most is nagyon jók.

Ez nem egy vészjósló figyelmeztetés; ez egy felhívás arra, hogy gondoljuk újra, mi lehetséges. Az ember és a technológia partnerségének hosszú története van, amely egy sokkal valószínűbb jövőt mutat számunkra. Több mint egy évszázadon keresztül az autó - egy valóban hihetetlen technológiai előrelépés - lényegében használhatatlan volt emberi vezető nélkül. És bár az utóbbi időben dollármilliárdokat fektettek be az autonóm járművek fejlesztésébe, az új törvények megalkotásának bonyolultsága, a vezető nélküli autók emberekkel teli utcákra való bevezetésének etikai kérdései, valamint az a tény, hogy sokan szeretnek autót vezetni, azt bizonyítja, hogy még mindig elég messze vagyunk a teljesen autonóm valóságtól.

A kreativitáshoz közelebb áll, az Adobe Creative Cloud eszközcsomagja, amely forradalmasított egy iparágat, de ugyanolyan haszontalanok, mint egy vezető nélküli autó, ha nincs alkotó, aki ötletet és irányt ad a fejlődést megalapozására szolgáló hatalmas platformjuknak. Ez még a közelmúltbeli fejlődés ellenére is igaz ma jobban, mint valaha. A kérdés számunkra, mint iparág számára tehát nem az, hogy "Hogyan szabályozzuk a kreativitás terén az AI-alapú technológiát, hogy megvédjük a korábbi munkamódszereket?". Hanem inkább az, hogy "Hogyan használjuk az AI-alapú technológiát a munka új módjainak megteremtésére?".

• Fejlődés
• AI
• partnerség
• kreativitás
• munkahelyek
• ember-technológia
• újragondolás